A szerelem egy részről szenvedély, más részről nagy színjáték is, kedves esztelenség, komoly ostobaság. Egy szerelemben az ember az összes vágyát meg fantáziáját rávetíti a másikra, és sokszor a saját fantáziájába szeret bele.
Emily még egy fél órát maradt, és tovább mesélt a tegnapi estéről, én meg csak próbáltam a legjobb véleményeimet megosztani vele. Azt hiszem azt valahol "véletlenül" kifelejtettem, hogy teljesen odavagyok Emilyért, és jó lenne ha ezeket a problémáit nem nekem mondaná, de ezt, hogy is tehetném? Egyszerűen képtelen vagyok megbántani őt. Tudom, nem Emily az a lány aki a legkedvesebb a srácokkal, és sokkal inkább hasonlíthat egy amerikai gimis filmekből ismert diktátor, rózsaszín ruhájú, goromba szőke lányra, de mit is tehetnék?
A szerelem egyik legfontosabb része a megbocsájtás, ami miatt nem tudunk sokáig haragudni a másikra, és elnézzük azokat az ostobaságokat amiket elkövettek. Sokszor ez a legnagyobb baj; tudjuk mekkora hülyeséget csináltak, de nem érzed azt a haragot, mintha más csinálta volna. Érezted ezt? Én mindig, amikor beszélek Emilyvel.
Felöltöztem és lementem a fiúkhoz, akik sehol sem voltak. Legalábbis a házban nem, ezért lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Nem találtam semmi érdekeset, ezért inkább ugrottam egy fejest a medencébe és kifeküdtem egy kicsit a matracra gondolkozni. Annyi minden eszembe jutott. Az X-Faktoros időktől eljutottam addig, hogy be kellene vásárolnom a pulcsikból, mert mindjárt itt az ősz és a hidegebb időjárás, ráadásul imádom a pulcsikat. Hosszú gondolat menet volt, az biztos, de ha sikerült kilyukadnom itt, akkor valamit jól csináltam.
Éreztem, ahogy a nap égető hatással van a bőrömre. Ritkán van ilyen időjárás errefelé, úgyhogy ki kell használni ezt a meleget. Ebben a pillanatban csobbanást hallottam és kisebb víz cseppeket éreztem a mellkasomon. Odapillantottam és Louis rázta meg a vizes haját, ami odsimult a homlokára.
- Hé, hol voltatok? - kérdeztem tőle, mire még egy csobbanás. Niall.
- Mi csak beszélgettünk egy Ally nevű lánnyal, ismered nem? Hosszú barna haj, szép mosoly, és ó, a legfontosabb, ma találkozótok lesz! - úszott mellém Louis és mire befejezte a mondatát, felborította a matracomat. Mire felértem a víz felszínére csak röhögéseket hallottam, de azokat próbáltam kizárni és arra koncentrálni amit Louis mondott. Nehéz nem volt, az biztos.
- Nem mertétek! - össze-vissza kapkodtam a fejem a két srác között a medencében.
- Ne rám nézz, szerinted az én ötletem volt? - ezzel lebukott a szőkeség.
- Őszintén? Szerintem együtt hoztátok össze. De nem megyek el - jelentettem ki, mire kimásztam a medencéből.
- Ó, dehogynem mész el - észre se vettem, hogy Harry mögöttem volt, de elég erős jelzést adott azzal, hogy újra visszalökött. Feljöttem a víz fölé, azzal megráztam a fejem, mire a hajam össze-vissza állt.
- Álljatok már le, kezd elegem lenni a vízből..
- Akkor addig nem mész ki, amíg bele nem egyezel - állt a göndör fürtös a medence kijáratához.
- Nem csak az a kijá-
- Liam, fogd már be! - szólt rám Niall. Hát oké, ez nem az én napom - Menj, beszéld meg Allyvel a dolgokat. Egyszer úgy is elfog jönni az az idő, amikor kénytelen vagy vele kommunikációs dolgokat.. uhm.. folytatni - erősen kuncogott, de próbálta visszatartani, hogy ne legyen olyan "kínos".
- Komolyan, én fogjam be? Miattatok van ez az egész. Ha nem megyek el veletek abba a rohadt buliba, akkor valószínűleg most nem kellene rávenni olyan dolgokra amiket úgy se fogok elkövetni - magyaráztam, és próbáltam magam is meggyőzni, hogy a tegnapi este hülyeség volt. Igazából tényleg így gondolom, de ha előugrik Ally arca a szemeim előtt, akkor az mindig megcáfolja a dolgokat. Talán mégse volt olyan hülyeség. - Egyébként sincs semmi beszélni valóm vele. A tegnap este csak egyszeri alkalom volt, úgy is olyan dolgokat mondtunk egymásnak ami miatt ma már nem mernék a szemébe nézni. Komolyan, ha nem akarom, akkor nem.
- Ne kéresd magad, könyörgöm! Allyval már megbeszéltük, úgy van, hogy 7re mész érte, és valami jó helyre viszed őt. Legalább próbáld meg, kérj tőle bocsánatot a címlapos sztori miatt, és ha tényleg ennyi, semmi kapcsolat se baráti, se...izé, akkor ennyi, nem erőltetjük. De így, hogy körülbelül a szarban hagyod azok után, hogy lányok millió utálják, mert pár szennylap azt állítja, hogy smároltatok.. Már ne is haragudj, de ennyivel tartozol neki - Louis dumája elég meggyőző volt. Elgondolkoztatott. Ennyivel tényleg tartozom neki, nem hagyhatom ott, tényleg -ahogy Louis mondta- a szarban.
- Igaza van, haver - Niall bólintott, Harryre vetve tekintetem ő is egyetértett.
Kicsit hosszabb gondolkozás után -végre- megszólaltam - Jó legyen! De nem veszek fel öltönyt!
- A-a, haver. Puccos helyre mentek, ő is olyanba lesz. Nem jelenhetsz meg szakadt gatyában - mondta Harry. Pont ő beszél..
- Beszél a srác aki az anyukája ingébe ment a szülinapi bulijába - erre egy rosszalló tekintet volt a válasza. Kis hezitálás után válaszoltam - De csak mert olyan jó fej vagyok.
Louis túlságosan tettette az örömét -ahogy általában szokta-, és annyira megölelt és kiáltozott, hogy azt hittem belefújt a vízbe. De komolyan, Louis nagyon erősen tud ölelni.
Pár perc és hét óra. Nem mondom, hogy izgultam míg a házuk előtt ültem a kocsiba, de azt se, hogy nem. Kaptam egy üzenetet.
"Feladó: Harry
Ne feledd! A Wild Honey-ba viszed (12 St George Street), és semmi rossz-fiúskodás hahaha! ;)"
Címzett: Harry
Fogd be Styles" Bepötyögtem a válaszomat, majd kiszálltam az autómból és az ajtójuk elé sétáltam. Csengőt nem találtam, szóval kopogtam. Pár másodperc múlva egy középkorú férfi nyitott ajtót. Feltételezéseim szerint ő lehet Ally apukája.
- Öhm, jó estét uram, Liam vagyok. Ally itthon van? - nyújtottam a kezem illedelmesen, hogy bemutatkozom, de ő csak lepillantott rá és vissza az arcomra. Vettem az adást, és kínosan visszahúztam.
- Igen, de mindjárt megy el - nem volt valami barátságos férfi, vagy csak nem vagyok neki szimpatikus.
- Elnézést, ezt hogy érti? - kínosan elnevettem magam, halkan.
- Randira viszed a lányomat, vagy nem? Ezért nem lesz itthon, okos.. - sóhajtott egy nagyot az "okos" szó közben. Azt hitte nem értem meg a szót, de rosszul hitte.
- Én nem mondanám ezt randinak, inkább csak egy olyan baráti kiruccanásnak, azt hiszem... - kezdett kínosabbá és kínosabbá válni a beszélgetés Mr Hawkins-szal.
- Kiruccanás, ha? Összetöröd a szívét, én is téged Payne - semmi viccelődést nem láttam a szemében, komolyan mondta. Igazi védelmező apa.
- Valamit nem ért teljesen Mr Hawkins, Ally és én csak barát...
- Szia Liam, apa, nekünk mennünk kell. Szia - megfogta a csuklóm és elrántott az ajtó elől és az autóm felé vettük az irányt.
- Viszontlátásra Mr! - köszöntem el illedelmesen, kinyitottam Allynek az ajtót, beült, megkerültem az autót és én is beültem - Hát, szia neked is Ally - mosolyodtam el.
- Szia, jó újra látni, Liam. Bocsánat az apám miatt, remélem nem hozott kínos helyzetbe, vagy ilyesmi.. - mosolyodott el a mondat elején, majd eltűnt mire az apa szóhoz ért.
- Tényleg? - felhúzott szemöldökkel nézett rám.Nem tudta mire értem, én viszont nagyon is jól tudtam - Mármint, nem semmi nem volt, csak azt hitte, hogy randizunk, pff - kicsit kínos-tettetett nevetést kezdeményeztem mire ő is kapcsolódott.
Kezdett eléggé kínos csend alakulni mire mindketten megakartunk szólalni ugyanabban a pillanatban, de megadtam neki az előnyt.
- Szóval hova megyünk?
- Ó, a... öhm, a - koncentrálj Liam, Harry elküldte a címet háromszor is - a... Wild Honeyba, St George Street 12 - vágtam rá a kissé elhúzott gondolkodás után.
- Hű, vág az agyad - mosolygott kissé érdekesen. Remek, most egy lúzernek gondolhat...
