#3. - What's going on with you?

Bocsánat, hogy ilyen sokat "késett" a rész, de most újra itt vagyok és remélhetőleg rendszeresen hozom a részeket, kivéve ha valami nem jön közbe :) Várom a szavazásokat és a kommenteket.  xx

Az este többi részét ugyanott töltöttük és beszélgettünk. A témák háromnegyede kínos volt számomra. Általában idegenekkel nem szoktam olyanokról beszélgetni, hogy "szűz vagy még?", de Allyval mind a ketten olyan könnyen vettük a dolgokat. Talán csak a kevés alkohol miatt, amit megittunk, vagy csak azt gondoltuk 'többet úgyse találkozunk, kinek árthat ez?'. Nem tudom, és fogalmam sincs, hogy ő mire gondolhatott eközben. Aztán futottak ki az emberek a kerítés mögül, hogy jönnek a zsaruk és el kell futni. Vagyis ha mindenki ezt csinálta, akkor mi miért maradnánk ki? Futhattunk a háztól eső második sarokig, aztán megálltunk.
- Szóval énekes vagy. Szereted ezt csinálni? – sétált mellettem a barna hajú, szemű lány.
- Egyszerűen imádom. Nem is kívánhatnék magamnak jobbat. És az az négy srác… Fantasztikusak! Tényleg. Olyan mintha a tesóim lennének. És nem ilyen haver-tesó dolgon alapuló…….. izén, hanem tényleg testvérek – mosolyodtam el, és belül arra gondoltam, hogy most szívemből szóltam. Azt mondtam, amit tényleg gondolok erről. Imádom az életemet.
- És a sok koncert meg ezek nem fárasztanak le teljesen?
- Valójában de, lefárasztanak, de amikor alszol már legalább 2 órát akár éjjel, vagy napközben, az valahogyan visszanyeri az energiád. Mert tudod, a szervezetem hozzászokott ehhez az egészhez.
- Jaj, te! Úgy beszélsz, mint egy önelégült, bölcs rocksztár – nevette el magát. Nagyon szimpatikus ez a lány, van benne valami, ami a többibe nincs. Ne értsd félre, én nem vagyok belé szerelmes és semmi ilyen vonzódás. Szerintem csak remek barátok lehetnénk.
- Talán mert az vagyok? – erre mindketten nevettünk. Beletelt egy kis időbe, míg végre a rendes „komoly” arcunkra vissza tudtunk váltani.
- Különben lehet picit tapintatlan leszek, de hallottam, hogy valami veszteség ért a nővéreddel kapcsolatban.
- Igen volt egy ilyen… baleset, de már látni se akar, szóval talán kereshetnénk másik témát? – a jó kedvem egyik pillanatról a másikra elillant.
- Persze, bocsi, ne haragudj.. Én nem tudtam, hogy.. bocsánat – összevissza beszélt. Zavarba jött, mert azt hitte most rosszat mondott.
- Ne ijedj meg, nem bántottál meg, semmi ilyen nem történt, de nagyon nehéz ez az egész nekem. Tudod, hogy a saját nővérem meg se ismer. Már nagyon régen voltam bent nála. A fiúk szerint jobb így. Ráadásul ott van Emily, aki talán segít egy kicsit felejteni, bár nehéz lesz úgy, hogy minden hónapba más barátja van – mosolyodtam el ironikusan.
- Oh, akkor se haragudj, én csak hülye vagyok –szája felfelé görbült, cinikusan. Azt hiszi, hogy ez igaz.
- Ne mondj olyat magadra, ami tudod, hogy nem igaz – mosolyodtam rá.
- Ne mondd, meg mit csináljak – elnevettem magam, ahogy ez kijött a száján.
- Szóval átmegyünk makacsba?
- Ne is kérdezz rá, arra hogy milyen vagyok. Nem szeretem. De ha választ akarsz, megadom; ha te önelégült rocksztár vagy, akkor én makacs. Ilyen egyszerű – nevette el magát.
Míg ő beszélt, addig én pár részeg embert véltem felfedezni pár háztömbbel arrébb.
- Látod ott azokat? – bólintott – Ha olyan makacs vagy, akkor, ha itt hagylak, úgy se fogsz utánam  jönni – ahogy ezt kimondtam, teljes gőzzel elkezdtem lefelé sprintelni a mellettünk lévő utcába, ő pedig utánam.
„Liam állj meg!” „Liam utállak! Na jó ez vicc volt, de állj már meg!” Hallottam a kiáltásokat a hátam mögül. Jót nevettem rajtuk. Még az utca végéig futottam, lefordultam és megálltam. Azért fárasztó sprintelés volt, de megérte.
- Liam Payne! Utállak – nevetett a lihegés közbe, de szerintem még annyira lett volna ereje, hogy bemosson nekem egyet, viszont szíve nem volt hozzá.
Az út hátralévő részét nevetéssel és beszélgetéssel töltöttük el. Valójában nem volt hosszú sétálás onnantól már, de sok időbe telt mire odaértünk. Felakart hívni hozzájuk, hogy ne sétáljak éjjel, de nem fogadtam el, azt mondtam majd felhívom a srácokat, hogy jöjjenek értem. Egy arcra-puszival köszönt el. Igazából nem telefonáltam nekik, hiszen full részegek lehettek, ezért inkább taxiztam.

Reggel arra keltem, hogy valaki a szobámba mászkál, de mire kinyitottam a szemem az illető kiment. Ki lehetett az? Nem nagyon emlékszem a tegnap estére, remélem nem csináltam semmi „rosszat”, bár az nem én lennék. Még akkor, se ha ittam. Óvatos vagyok az ilyen dolgokban, nem hozok fel akárkit.
Kómás fejjel, egy boxerben és egy pólóban lementem a földszintre. A fiúk voltak csak ott.
- Szia, nektek is – ültem le az asztalhoz – Örülök, hogy örültök nekem.
- Jó volt a buli? – kérdezte Zayn.
- Kérdezd a többieket, biztos sok mindenre emlékeznek – Niall gúnyosan nevetett.
- Ki volt az a lány, Liam? – sokatmondóan mosolygott Zany. Őszintén, fogalmam sincs miért volt ilyen arca. Elaludta? Nem az nem lehet. Valószínűleg tudnak valamit amit én nem.
- Melyik lány?
- Akivel leléptél este.
- Ja, ő csak egy új barát, Ally – gondolataimban feltűnt az arca. Elmosolyodtam – De mik ezek a gyanús kérdések és arcok?
- Csak tele van az arcod a címlapokkal…. Semmi különösebb – adta a kezembe Niall az újságot, mire én hezitálás nélkül szinte kiszabtam a kezéből a szennylapot.
„Liam Payne teljesen elfelejthette a nővére betegségét? Tegnap este részegen csókolózott egy, még ismeretlen lánnyal. Hmm Liam, előlünk nem tudsz minden lányt elbújtatni” – olvastam. Az utolsó szóhoz érkezve totálisan kiakadtam. Hogy tud valaki olyat írni A CÍMLAPRA, hogy teljesen elfelejthette. Ez egyszerűen undorító, ráadásul nem is csókolóztunk, az csak egy baráti puszi volt.
- Még se barát, heh? – nevetett Niall. Ő örült volna neki, ha találok valakit, hiszen mindig mondogatta, hogy az majd biztos segít nekem.
- Niall fogd be, Liam Emilyre hajt, hogy jönne össze egy Ally valakivel? -
- Srácok befejeznétek? Az életemnek még úgy volt két hónapja, hogy vége lesz, mert nem bírom. És ti úgy ismertek, hogy máris becsajoznék és csókolgatnék egy vad idegent az utcán? Ez egy kurva nagy hülyeség! Nem történt semmi, csak beszélgettünk, és elköszönésül egy puszit adott. Soha többé nem találkozunk, ugyanis még a számát se adta meg! Ennyit erről, srácok. Megyek, kiírom twiterre. Nem hagyom, hogy azt higgyék az emberek, hogy ez igaz – fel akartam futni, a szobámba, hogy a telefonomhoz jussak, mikor nyitódott, majd csukódott az ajtó.
- Liam, pont téged kereslek. Gratulálok! – hallottam meg Emily hangját a hátam mögül.
- Nem, nem, nem, nem! Nincs semmilyen gratuláció, mert nincs mihez. Ez az egész félreértés – tudtam mire gondol. Olvasta az újságot, és a twittert, és a facebookot. Már biztos minden ezzel van tele, hiszen már vagy tizenegy óra.
- Nézzétek, Emily itt van. Megint – ment el előtte Harry.
- Fogd be Styles - szólt vissza lekezelően a szőke lány.
- Tudnál kicsit kedvesebb lenni? – folytatta a fiú, még lekezelőbben.
- Amíg te nem, addig én..
- Srácok befejeznétek? Nincs sok idegzetem ehhez – ezzel folytattam utam és a szobámba mentem a telefonomhoz. Az első jel amire rámentem az a twitter volt, és az új tweet létrehozása.
„Ez az egész dolog hülyeség! Semmi értelme, a lány csak az egyik barátom, és semmi csók nem volt. Kérlek, higgyetek nekem! x”
Miután elküldtem, elolvastam a rajongók tweetjeit, hogy mit írtak nekem. Voltak olyan dolgok, amiket még én se gondoltam volna, hogy írnak. Megértők és utálkozók egyaránt.
Nyitódott és csukódott az ajtó.
- Hallottam a hangodon, hogy feldúlt vagy. Megviseltek a dolgok ugye? – ült le mellém az ágyba Em.
- Igen, azért rossz olyanokat olvasni, amik nem is igazak és akár el is ronthatják az életemet.
Két kezet éreztem a hátamon. Masszírozni kezdett. A hangok a fejemben azt mondták, hogy ne hagyd, és a szívem is valamilyen szinten ellenkezett, de még se tettem semmit. Abban a pillanatba jó volt ellazulni.
- Most jobb, édes? – kérdezte flörtölős hangon.
- Jobb – színleltem egy mosolyt az arcomra.
- Akkor jó. Hallod. Tegnap este a buliban volt az a srác, és most szarul érzem magam miatta. Totál leitatott és ott csókolgatott. Alig hittem el, hogy az én vagyok, akit ölelget, aztán láttam, hogy később egy másik lánnyal is ezt csinálta. Szóval most figyelj, én csak fogtam a shake-m és jól leöntöttem a fejét – nevette el magát.
- Egy kérdés: Valaha is érdekelt, hogy mi van velem? – ez csak úgy felmerült, bennem és lehetrosszul tettem, hogy felhoztam.
- Persze, úgy kezdtem ezt a beszélgetést, hogy mi van veled, nem tűnt fel?
- Nem, nem az, csak úgy érzem, azért van ez az egész, hogy… - befejeztem. A mondat többi részét magamba mondtam tovább ’hogy rólad tudjunk beszélni, mikor nekem van nagyobb bajom is’ – mindegy, semmi. Mondjad csak tovább, hallgatlak…..